Ha egy töltőállomáson, a kutak mellett álló autók tulajdonosait megkérdeznénk: Mi történt az autójukkal? - rögtön tudnák a választ. KIFOGYOTT AZ ÜZEMANYAG!!
Mindenki látott már ilyet, akkor is, ha nincs autója! A jármű se előre, se hátra, meg se mozdul, amíg nem kap üzemanyagot! Még kenés nélkül is elmegy az autó egy darabig, de üres tankkal csak akkor mozdul, ha toljuk vagy viszik. Ebben minden gépjármű egyforma, függetlenül attól, mennyire volt drága vagy olcsó, új vagy használt. A műszerfalon a kijelző segít nekünk a probléma időbeli orvoslásában.
Hogy jön ez ide? Úgy, hogy a testünk is hasonlóan működik.
Ezzel nem arra gondolok, hogy gépek vagyunk, hanem, hogy a szervezetünk is a bevitt anyagokból dolgozik! Mindannyiunk teste sejtek milliárdjaiból épül fel és mindegyik csak akkor tud üzemelni, mégpedig jól üzemelni, ha azt és annyi tápanyagot, vitamint stb. kap meg, amire szüksége van.
Szomorú sajnos, hogy az iskolában szinte semmit nem tanítanak arról, hogy a tápanyagok hiánya milyen súlyos következményekkel jár mind rövid, mind hosszú távon. Valamint, hogy megenni bármit lehet, de az nem azonos a táplálkozással, ebből fakadóan nem azonos az egészséggel sem!
"A magyar nyelv csodálatos", hallottam már párszor és ez itt is megmutatkozik, mivel az evés és a táplálkozás hasonló értelmű, de a gyakorlatban lényegesen más tartalommal bíró kifejezés! Amikor valaki táplálkozik, vagy ahogy az orvos is mondja a paciensére: jól-táplált, az nem azt jelenti, hogy jó kis "dundi", "húsos", hanem hogy ideális állapotban van a csont és izomrendszere, fogai, bőre, haj és még egy csomó minden más.
Mivel ipari méreteket öltő lett a zöldség- és gyümölcs-termesztés is (az ipar robbanásszerű fejlődése miatt), már nem a termék minősége a legfontosabb (érett állapotban való leszedés és mielőbbi értékesítés, továbbá ezek otthoni elfogyasztása), hanem a profit: A TÁPLÁLÉKUNK ÁTALAKULT ÁRUCIKKÉ, IPARCIKKÉ!!!
Innentől kezdve meg lehet nézni, hová tűnt a növényekből a tápérték, vitamin, ásványi anyag stb. és mi van bennük ezek helyett?!?! Nem kérdés, hogy pótolni kell ezek hiányát, az egészségünk és egyben az életünk múlik ezen. Ugye Önnek is ismerős (én is hány embertől hallottam már):"Ha egészség van, minden van!" Egyetértek.
Napjainkban, mikor az embernek akár 1-nél több állást kell vállalnia, hogy meg tudjon élni, nem elegendő enni, létkérdés a helyes mennyiségű és minőségű táplálkozás és kiegészítés, mert az autóhoz hasonlóan egyszer csak megáll... az élet. A testünk, szerveink felmondják az emelkedett fordulatszámon való működést, benyújtják a számlát, mivel nem lehet azokat kizsigerelni!
A kocsival ellentétben a testünk még "elpöfög" elégtelen "üzemanyag"-bevitel (táplálkozás és táplálék-kiegészítés) mellett is, bár a teljesítménye lényegesen csökkenni fog. Még azt a szívességet is megteszi nekünk a szervezetünk, hogy jelez! Nem villog a fejünk tetején a piros lámpa, mint a műszerfalon, de elkezdjük úgy érezni, mintha elfogyott volna minden energiánk, kezd a rosszkedv egyre gyakoribb vendég lenni, majd itt-ott fáj, sajog valami, egyszer csak azon vesszük magunkat, hogy már jó ideje nem aludtuk ki magunkat... és ez csak a kezdet. Egy ördögi kör kezdet, egy lefele húzó spirál kezdet.
Sajnos, leginkább csak legyintünk!
Nem vagyunk hajlandók meghallani azt, ami már számos helyen elhangzott: ha a test nem kapja meg, amire a működéséhez szüksége van, abból dolgozik, ami már megvan... szép lassan vagy gyorsan felemészti önmagát!!!
Van akinél a fiatal évei derekán, mintha berobbanna egy belső időzített bomba: jön a baj csőstül!! Súlyosabbnál súlyosabb betegségek jelentkeznek. Elképesztő mennyi ilyen esetről hallok a saját környezetben is!
Pedig nem kellene, hogy ez így legyen!!
Jó ideje tudjuk azt is, hogy az agyunk kapacitásának nagyjából 10 %-át használjuk ki egész életünk során! Nem különb ez az arány az egészségesen működő test lehetőségeinek esetén sem! Miért hagyjuk ezt?!
És mit érünk, érhetünk el az életben, ha egy önmagát felemésztő szervezettel próbálunk boldogulni? Hová vezet az az út, mi lesz ennek az eredménye?... Nekem egy korán, súlyos betegségben szenvedő édesapa elvesztésével kellett megtanulnom!
A legtöbb ember azt sem tudja, hogy reálisan mennyi a magassága, testsúlya, vérnyomása, testtömeg indexe, pulzusa stb. Viszont az autója paramétereit mindenki pontosan vágja: az átlag és városi fogyasztást, köbcentit, lóerőt, használandó üzemanyag típusát, a levegő és olajszűrő állapotát, mikor volt fékbetét cserélve, mikor kell gumiabroncsot, olajat cserélni stb. Igaz?!
Nem vagyunk gépek, ezt már leszögeztük, de talán megérdemelnénk mi saját magunk is, hogy legalább annyi figyelmet szenteljünk annak a testnek, amelyben leéljük az életünket, mint a kocsinknak!
Van megoldás! Van lehetőség a megelőzésre, a karbantartásra, az odafigyelésre!
"TANKOLJA MEG" SZERVZETÉT, TÖLTSE FEL A KELLŐ "ÜZEMANYAGGAL" (vitaminokkal, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel stb.) ÉS LÉPJEN A GÁZPEDÁLRA!
Tegyük meg, mert más helyettünk nem fogja! Tanuljunk meg helyesen bánni azzal a csodás organizmussal, amit ajándékba kaptunk, hogy mind szellemileg, mind fizikailag kihozhassuk belőle a maximumot magunk és mások javára!
Hiszem, hogy nem véletlenül írták meg nekünk 2000 évvel a következőket: "soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt,..." (Efézusi levél 5./29.)
Itt az idő, hogy ezt megfogadjuk, valóra váltsuk, hogy ezáltal minőségileg jobb életet élhessünk!
Törődjön Ön is többet egészségével!
Üdvözlettel: Ildikó
Utolsó kommentek